Egy fotó 1934-ből Hibbing,Minnesota.A versenyautóban a "Dirt Track királya" Gus Schrader aki cirka 700(!!!) IMCA big car futamon győzedelmeskedett és a 30-as években mindvégig ő viselte a koronát az 1941-es louisianai halálos balesetéig.Mellette egy fiatal színész és jó néhány futam bemondója,nem más mint a későbbi amerikai elnök Ronald Reagan!
2015. november 17., kedd
2015. november 12., csütörtök
Troy Ruttman első futama Középnyugaton
Troy Ruttman 18 évesen(hamis születési anyakönyvi kivonattal) élete első AAA Középnyugati Sprint car bajnoki futamán 1949 május 22.-én Salem,IN-ban-amit meg is nyert!A versenyautója pedig egy 1936-ban Clyde Adams által épített Malloy-Offenhauser,amivel 1948 és 49-ben Agajanian néven versenyeztek Kaliforniában.Ezt a gépet 1952-ben Duane Carter vásárolta meg és versenyzett vele 1955-ig.Később URC sprint versenyeken volt látható 1969-ig.
2015. november 2., hétfő
Frank Burany
Frank Burany
Frank amikor 1915. augusztus 16.-án megszületett a Wisconsin állambeli Milwaukee-ban,szülei még friss lakosoknak számítottak.Édesapja Péter 1907-ben hagyta el Magyarországot,édesanyja Salamon Julianna pedig 1911-ben.Két fiútestvére volt:József és Henrik.
Frank Milwaukee déli részén a Bay View Középiskolában tanult,de a munka jobban érdekelte.Édesapja kovácsként dolgozott és Frank ekkor tanulta meg tőle a kitartást a munkában:"Amikor gyerek voltam nem kaptam meg minden dolgot,hanem meg kellett dolgoznom érte"-eleveníti fel a századik születésnapját ünneplő Frank Burany a vele készített online interjúban,majd folytatta:"Ellestem és megtanultam az Édesapám technikáit".Kitartó munkájának az eredménye,hogy a háború alatt két munkahelyen is alkalmazták.A lőszergyárban négyszeresét termeltette meg a vezetői képességei által,valamint a katonai tengeralattjárók hegesztését is rá bízták.Továbbá ha valaki a híres Hoover Gáton jár-megcsodálhatja a gát hűtőtornyát-hiszen a Frank kétkezi munkáját dicséri.
A munka és az iskola mellett a sportra is koncentrált.A helyi Hungarian Tigers focicsapat kapitánya volt valamint kiváló úszó és vitorlásokkal is versenyzett.A vitorlázást egy baleset miatt abba kellett hagynia,de a foci sokáig nagy szerelme maradt.A csapat kapitányaként ismerte meg a feleségét Helent is aki egész életében mellette volt.1937-ben házasodtak össze.Hogy hogyan volt ilyen sikeres?A mottója csak ennyi volt:"Ha valaki meg tudja csinálni,akkor én is.Mindannyian emberek vagyunk".
Az első találkozása a motoros versenysporttal egy olcsón vett motorkerékpár volt.Mivel teljesen használhatatlan volt,megbütykölte majd egy villamossal kelt versenyre-az anekdota szerint elesett és a vezető azt hitte,hogy a fiatal motoros a kerekek alatt szörnyethalt,de csak mosolygott.1935-ben pedig megismerkedett élete meghatározó versenysportjával:a midget(törpe) versenyautókkal.
Testvérével Joe-val építettek két B kategóriás midget versenyautót majd ezzel vágtak neki 1935 októberében a Milwaukee State Fair Park Coliseum P-K Racing Association heti midget versenyein-ahol olyan nevek mentek mint Tony Willman vagy Wally Zale.
1937-ben már a Knut motorkerékpáros cég Harley Davidson motoros midget versenyautóival versenyzett-és volt olyan hét amikor kilenc(!) versenyen indult,legalább két városban.A megfeszített tempó mellett egy tengely-meghajtót is tervezett a Harleyk számára(bár a háború miatt ez sohasem készült el.)Ez időtájt lett AAA midget versenyző-tehát a legmagasabb kategóriába lépett.
A háború után 1946-tól versenyzett.1948. február 21.-én megnyerte a CARA(Chicago Auto Racing Association) 100 körös versenyét a Chicago Amphiteátrumban.Ez volt talán pályafutásának a csúcsa.A korszak legnagyobb versenyzőit győzte le.(A sors fintora,hogy később ezt az impozáns épületet éppen ő robbantotta fel 2002 szeptemberére,hogy egy még impozánsabbat húzzanak föl helyette).1950-ben megnyerte az AAA Chicago-Mississippi Valley bajnokságot.Egy másik anekdota szerint néhány versenyen rágógumikat fújogatott verseny közben a közönség szórakoztatása céljából és így lett a beceneve "Bubble"Burany!
A big car autóversenyzés nem igazán érdekelte hiszen mint mondta "nem profitált annyira" az ő számára.Soha nem is indult sprint car versenyen,hanem csak néhány Indy car futamra nevezett.Mint rutinos pilóta érkezett a milwaukee két éve rutinos csapattulajdonossal Bill Schoof-al a messzi déli texasi Arlington Downs lóversenypályára-ami az az évi Indycar első bajnoki futama volt.Itt lehetett bizonyítani az újoncoknak,hogy érdemesek májusban az Indy 500 kvalifikációján részt venni.Élete első futamán a tizenegy indulóból az ötödik lett és ötszáz dollárt keresett ezzel,valamint részt vehetett egy hónap múlva a kvalin.
A keresztség az Indy 500-on viszonylag jól sikerült,hiszen meggyőzte a sportbírókat,hogy részt vehessen a kvalifikációkon.Sajnos tizenegy nappal a nagy futam előtt Schoof gépét rommá törte egy szélroham által 110 mérföldes sebességnél.Sajnos bordatörés és agyrázkódás lett a vége,valamint távolmaradás a futamtól.Viszont május 29.-én Kokomóban megnyerte az AAA nemzeti futamot.A lényeg,hogy egy midget versenyző egy szezon alatt ekkoriban cirka 20-30 ezer(!!!) dollárt össze tudott gyűjteni.Az összetört Schoof versenyautót aztán 1950 júniusára összeeszkábálták egy Kurtiss 2000 géppel keresztezve majd ezzel próbálkozott ismét Frank az időmérőn a Milwaukee Indy versenyen.Sajnos a két helyi hős-Burany és Myron Fohr is- "elvérzett" az kvalifikáción.Két héttel később Frank logó orral DuQuoin-ban keresett munkát a boxban és ekkor kapta meg Andy Dunlop 1935-ös(!!!) sprint gépét.A selejtezőn ismét kiesett,de mivel a futam 200 körös volt-így még négy pilótát elengedtek.Végül a tizedik helyre sorolták-éppen megelőzve a Schoof cserés Ray Kneppert.1951-ben is volt egy gyenge próbálkozása egy hasonló házi készítésű Stevens-féle Offenhauserrel,de messze elmaradt a rajtolók idejétől.
Az örök szerelem viszont megmaradt-a midget versenyzés.1966-ig teljes szezonos pilóta maradt az AAA/USAC Nemzeti Midget bajnokságban-ahol összesen tizenkettő nagyszerű győzelmet aratott,továbbá 1948 és 1963 közt mindig top 20-as pilóta maradt.1951-ben részt vett a rangos Carrera Panamericana,mexikói stock car versenyen.Sajnos Chryler Saratogájával nem ért el eredményt. 1968-ban visszavonult az aktív versenyzéstől,majd 1972-ben néhány futamra visszatért.1990-ben 75 évesen a Milwaukee Arénában ment néhány demó kört és csak hét tizeddel maradt el az akkori leggyorsabb köridőktől.
Visszavonulása után a helyi TV a WTMJ közlekedési riportere lett egy helikopterrel-egészen a 90-es évekig itt dolgozott.Továbbá a helyi pirotechnikai részleg vezetője is volt.Több évtizeden keresztül a nagyobb Milwaukee és Chicago-i tűzijátékok felelőse volt.
2003-ban a Nemzeti Midget Hall of Fame örökös tagja lett,valamint tagja lett annak a társaságnak,amelyik beválasztotta a "Minden Idők legjobb 24 midget versenyzője" közé.Mondjuk ki bátran: egy magyar tagja is van minden idők 24 legjobb midget versenyzői közt!!!
Feleségével helen Burannyal 75 évig voltak házasok.Helen 2012 májusában hagyta itt férjét 95 évesen.Télen Floridában éltek,nyáron pedig Milwaukee-ban.Egyetlen gyermekük Richard aki villanyszerelőként dolgozik Milwaukeeban.Frank jelenleg Elm Grove-ban él egy idősek otthonában.Alkalomadtán eljár az Indy 500 futamokra.
Beszélgetésünk végén megkérdeztem,mit gondol a 100. születésnapjáról?Annyit mondott:"Ez is csak egy nap,mint a többi".Amikor azt kérdeztem:Változtatna-e valamin?Jókedvűen csak annyit tett hozzá:"Nem, én nem változtatnék semmin. Minden, ami az életemben volt a színpad és a tanulás. Minden dolog, amit tettem adott nekem egy esélyt, hogy megismerjek ezt vagy azt, amit én még nem ismertem. "Frank az ég felé nézett, és arra a következtetésre jutott, "Végtére is, a nagyfiú a felelős." És hogy ő hálás ezért.
Köszönet Dick Buranynak a riportért!
A cikk után néhány hónappal -2016. május 22.-én-jött a hír,hogy Frank Burany a 100. születésnapja után fél évvel itthagyta az árnyékvilágot.Emléke örökké élni fog!
Frank amikor 1915. augusztus 16.-án megszületett a Wisconsin állambeli Milwaukee-ban,szülei még friss lakosoknak számítottak.Édesapja Péter 1907-ben hagyta el Magyarországot,édesanyja Salamon Julianna pedig 1911-ben.Két fiútestvére volt:József és Henrik.
Frank Milwaukee déli részén a Bay View Középiskolában tanult,de a munka jobban érdekelte.Édesapja kovácsként dolgozott és Frank ekkor tanulta meg tőle a kitartást a munkában:"Amikor gyerek voltam nem kaptam meg minden dolgot,hanem meg kellett dolgoznom érte"-eleveníti fel a századik születésnapját ünneplő Frank Burany a vele készített online interjúban,majd folytatta:"Ellestem és megtanultam az Édesapám technikáit".Kitartó munkájának az eredménye,hogy a háború alatt két munkahelyen is alkalmazták.A lőszergyárban négyszeresét termeltette meg a vezetői képességei által,valamint a katonai tengeralattjárók hegesztését is rá bízták.Továbbá ha valaki a híres Hoover Gáton jár-megcsodálhatja a gát hűtőtornyát-hiszen a Frank kétkezi munkáját dicséri.
A munka és az iskola mellett a sportra is koncentrált.A helyi Hungarian Tigers focicsapat kapitánya volt valamint kiváló úszó és vitorlásokkal is versenyzett.A vitorlázást egy baleset miatt abba kellett hagynia,de a foci sokáig nagy szerelme maradt.A csapat kapitányaként ismerte meg a feleségét Helent is aki egész életében mellette volt.1937-ben házasodtak össze.Hogy hogyan volt ilyen sikeres?A mottója csak ennyi volt:"Ha valaki meg tudja csinálni,akkor én is.Mindannyian emberek vagyunk".
Joe és Frank Burany
Testvérével Joe-val építettek két B kategóriás midget versenyautót majd ezzel vágtak neki 1935 októberében a Milwaukee State Fair Park Coliseum P-K Racing Association heti midget versenyein-ahol olyan nevek mentek mint Tony Willman vagy Wally Zale.
1937-ben már a Knut motorkerékpáros cég Harley Davidson motoros midget versenyautóival versenyzett-és volt olyan hét amikor kilenc(!) versenyen indult,legalább két városban.A megfeszített tempó mellett egy tengely-meghajtót is tervezett a Harleyk számára(bár a háború miatt ez sohasem készült el.)Ez időtájt lett AAA midget versenyző-tehát a legmagasabb kategóriába lépett.
Frank 1940-ben a Riverview Stadiumban
A háború után 1946-tól versenyzett.1948. február 21.-én megnyerte a CARA(Chicago Auto Racing Association) 100 körös versenyét a Chicago Amphiteátrumban.Ez volt talán pályafutásának a csúcsa.A korszak legnagyobb versenyzőit győzte le.(A sors fintora,hogy később ezt az impozáns épületet éppen ő robbantotta fel 2002 szeptemberére,hogy egy még impozánsabbat húzzanak föl helyette).1950-ben megnyerte az AAA Chicago-Mississippi Valley bajnokságot.Egy másik anekdota szerint néhány versenyen rágógumikat fújogatott verseny közben a közönség szórakoztatása céljából és így lett a beceneve "Bubble"Burany!
1948 februárban a nagy győzelme után
A big car autóversenyzés nem igazán érdekelte hiszen mint mondta "nem profitált annyira" az ő számára.Soha nem is indult sprint car versenyen,hanem csak néhány Indy car futamra nevezett.Mint rutinos pilóta érkezett a milwaukee két éve rutinos csapattulajdonossal Bill Schoof-al a messzi déli texasi Arlington Downs lóversenypályára-ami az az évi Indycar első bajnoki futama volt.Itt lehetett bizonyítani az újoncoknak,hogy érdemesek májusban az Indy 500 kvalifikációján részt venni.Élete első futamán a tizenegy indulóból az ötödik lett és ötszáz dollárt keresett ezzel,valamint részt vehetett egy hónap múlva a kvalin.
Első Indycar versenyén 1949-ben az texasi Arlington Downs-ban
A keresztség az Indy 500-on viszonylag jól sikerült,hiszen meggyőzte a sportbírókat,hogy részt vehessen a kvalifikációkon.Sajnos tizenegy nappal a nagy futam előtt Schoof gépét rommá törte egy szélroham által 110 mérföldes sebességnél.Sajnos bordatörés és agyrázkódás lett a vége,valamint távolmaradás a futamtól.Viszont május 29.-én Kokomóban megnyerte az AAA nemzeti futamot.A lényeg,hogy egy midget versenyző egy szezon alatt ekkoriban cirka 20-30 ezer(!!!) dollárt össze tudott gyűjteni.Az összetört Schoof versenyautót aztán 1950 júniusára összeeszkábálták egy Kurtiss 2000 géppel keresztezve majd ezzel próbálkozott ismét Frank az időmérőn a Milwaukee Indy versenyen.Sajnos a két helyi hős-Burany és Myron Fohr is- "elvérzett" az kvalifikáción.Két héttel később Frank logó orral DuQuoin-ban keresett munkát a boxban és ekkor kapta meg Andy Dunlop 1935-ös(!!!) sprint gépét.A selejtezőn ismét kiesett,de mivel a futam 200 körös volt-így még négy pilótát elengedtek.Végül a tizedik helyre sorolták-éppen megelőzve a Schoof cserés Ray Kneppert.1951-ben is volt egy gyenge próbálkozása egy hasonló házi készítésű Stevens-féle Offenhauserrel,de messze elmaradt a rajtolók idejétől.
1949 Indy 500 és a rommá tört Schoof
A hivatalos Indy 500 profil fotózkodás 1949-ben
1966-ban
TV riporterként...háromszor kényszerült kényszerleszállásra-mindannyiszor sérülés nélkül!
2005-ben egy régi jó barát-Fred Tomshe-midget gépével
2014-ben még tanította a fiatalságot 99 évesen! :)
Frank napjainkban Elm Groveban
Köszönet Dick Buranynak a riportért!
A cikk után néhány hónappal -2016. május 22.-én-jött a hír,hogy Frank Burany a 100. születésnapja után fél évvel itthagyta az árnyékvilágot.Emléke örökké élni fog!
2015. augusztus 23., vasárnap
1981 Van Scoy Diamond Mines 500
Az 1981-es 500 mérföldes Pocono-i verseny az Indy versenyzés utóbbi évtizedeinek egyik legkülönlegesebb versenye volt. Ekkoriban az USAC-CART háború az első felvonásának a végéhez közeledett és ennek egyik következménye volt ez a furcsa verseny.
Először egy rövid történelmi áttekintés, hogy tisztában legyünk a korabeli állapotokkal.1979-ben a CART kiszakadt az USAC fennhatósága alól és egy szakadás szériát indított. Az USAC válaszul kitiltotta a CART-os csapatokat az Indy 500-ról, de egy bírósági ítálet következtében mégis engedték őket rajthoz állni. Ebben az évben párhuzamosan futott két Indy sorozat.
1980-ban is úgy tűnt, hogy folytatódik a megosztottság ám végül az utolsó utáni pillanatban sikerült megegyezni, hogy a bajnokságot közös felügyelet alatt indítják Championship Racing League néven. Ennek az összeborulásnak több verseny is áldozatul esett, emiatt több pálya is megorrolt az USAC-re, mivel főleg az általuk tervezett versenyeket kellett beáldozni a közös bajnokság érdekében.
Öt futam után az USAC és a CART ismét összekülönbözött, aminek következtében az USAC kihátrált a közös bajnokságból.
1981-re már az USAC nem is írt ki hagyományos bajnokságot. A bajnoki szezonjuk a 1981-es Indy 500-al kezdődött és az 1982-es Indy 500-al ért véget. A két nagy verseny közötti egyetlen burkolt pályás verseny a Pocono 500 és három salak oválos verseny alkotta az 1981-1982-es bajnokságot.
Az 1979-es bírósági ítélet után az USAC nem tiltotta a CART-osoknak, hogy elinduljanak a versenyeiken, a CART viszont megtiltotta a csapatoknak, hogy induljanak USAC versenyeken az Indy 500-on kívül. Ennek következménye volt, hogy az 1981-es Pocono-i versenyre nem tudott az USAC elég indulót kiállítani, ezért Silver Crown autókkal töltötték fel a mezőnyt. Összesen 29 versenyző vágott neki az 500 mérföldes futamnak. Természetesen a két kategóriát külön értékelték a saját bajnokságaikban.
A verseny előtt sokan aggódtak amiatt, hogy a Silver Crown autókat nem sikerült kellő képen felkészíteni a versenyre, lévén az utolsó pillanatban szóltak nekik, hogy indulni kéne, és az edzéseket és az időmérőt is törölni kellett az eső miatt.
A versenyen be is igazolódtak azok a félelmek, hogy a Silver Crown autók nem tudtak igazán versenybe szállni a jóval gyorsabb Indy carok ellen, de a pályán izgalmas akciók alakultak ki. A lassabb Silver Crown autók a belső íven maradtak többnyire, szabadon hagyva a külső ívet az Indy Caroknak. A versenyzők nagyon odafigyeltek az elengedésekre, így komoly baleset nem történt, kategórián belül viszont kőkemény csatát vívtak ami a közönségnek nagyon tetszett. A versenyt végül idő előtt, a 122. körben le kellett inteni eső miatt. A versenyt AJ Foyt nyerte 137 mérföld/órás áltag sebességgel Geoff Brabham előtt. A legjobb Silver Crown versenyző Mark Alderson lett, aki a 11. helyen ért célba.
Alderson a verseny után elmondta, hogy nagyszerű élmény volt az Indy Carok ellen versenyezni, de nem teljesen volt elégedett a körülményekkel.
„Csak négy napunk volt az autókat átalakítani a pályához. Több idő kellett volna és gyorsabbak lettünk volna.”
„Lehet, hogy nem úgy látszott de nagyon gyorsak voltunk mi is. 140 mérföldes átlagokat mentünk legtöbben ami elég ijesztő ezekkel az autókkal és az még ijesztőbb, amikor 30 mérfölddel gyorsabb autók száguldanak el melletted.”
„Az USAC nem kötelezett bennünket semmire, de a versenyzői eligazításon úgy döntöttünk, hogy nem fogunk a nagyobb autókkal harcolni. Ekkora tempókülönbségnél nagy balesetek alakulhatnak ki. Ha lett volna több időnk az autókkal azt hiszem tudtunk volna az IndyCarokkal is versenyezni, de szerintem így is jó munkát végeztünk. Egymás közt nagyot versenyeztünk és nem is lett komolyabb probléma a versenyen.”
A verseny a közönség tetszését is elnyerte. Ugyan a legtöbben úgy mentek ki a pályára, hogy nem tudták mi vár rájuk, mivel a Silver Crown csapatok meghívása egy késői döntés volt, de a többség üdvözölte, hogy orrmotoros autókat láthatott versenyezni, ami az Indy versenyzés csúcsidőszakát idézte. Többen kezdeményezték, hogy több hasonló verseny is legyen a jövőben, de ez nem valósult meg, mert ezután az USAC bajnoksága az Indy 500-ra és egy-két salak ovál versenyre redukálódott.
A verseny egy korszak végét is jelentette, mivel ez volt AJ Foyt utolsó, ma is rekordnak számító 67. győzelme.
A versenynek volt egy negatív utóélete is. Tom Sneva, Tom Bigelow, Dick Simon, Jim McElreath, Geoff Brabham, Roger Rager, és Dean Vetrock 60 napos eltiltást kapott a CART-tól mert részt vettek a versenyen a tiltás ellenére.
Eredmény:
Forrás:Kavicságyblog és Speedsport
Először egy rövid történelmi áttekintés, hogy tisztában legyünk a korabeli állapotokkal.1979-ben a CART kiszakadt az USAC fennhatósága alól és egy szakadás szériát indított. Az USAC válaszul kitiltotta a CART-os csapatokat az Indy 500-ról, de egy bírósági ítálet következtében mégis engedték őket rajthoz állni. Ebben az évben párhuzamosan futott két Indy sorozat.
1980-ban is úgy tűnt, hogy folytatódik a megosztottság ám végül az utolsó utáni pillanatban sikerült megegyezni, hogy a bajnokságot közös felügyelet alatt indítják Championship Racing League néven. Ennek az összeborulásnak több verseny is áldozatul esett, emiatt több pálya is megorrolt az USAC-re, mivel főleg az általuk tervezett versenyeket kellett beáldozni a közös bajnokság érdekében.
Öt futam után az USAC és a CART ismét összekülönbözött, aminek következtében az USAC kihátrált a közös bajnokságból.
1981-re már az USAC nem is írt ki hagyományos bajnokságot. A bajnoki szezonjuk a 1981-es Indy 500-al kezdődött és az 1982-es Indy 500-al ért véget. A két nagy verseny közötti egyetlen burkolt pályás verseny a Pocono 500 és három salak oválos verseny alkotta az 1981-1982-es bajnokságot.
Az 1979-es bírósági ítélet után az USAC nem tiltotta a CART-osoknak, hogy elinduljanak a versenyeiken, a CART viszont megtiltotta a csapatoknak, hogy induljanak USAC versenyeken az Indy 500-on kívül. Ennek következménye volt, hogy az 1981-es Pocono-i versenyre nem tudott az USAC elég indulót kiállítani, ezért Silver Crown autókkal töltötték fel a mezőnyt. Összesen 29 versenyző vágott neki az 500 mérföldes futamnak. Természetesen a két kategóriát külön értékelték a saját bajnokságaikban.
A verseny előtt sokan aggódtak amiatt, hogy a Silver Crown autókat nem sikerült kellő képen felkészíteni a versenyre, lévén az utolsó pillanatban szóltak nekik, hogy indulni kéne, és az edzéseket és az időmérőt is törölni kellett az eső miatt.
A versenyen be is igazolódtak azok a félelmek, hogy a Silver Crown autók nem tudtak igazán versenybe szállni a jóval gyorsabb Indy carok ellen, de a pályán izgalmas akciók alakultak ki. A lassabb Silver Crown autók a belső íven maradtak többnyire, szabadon hagyva a külső ívet az Indy Caroknak. A versenyzők nagyon odafigyeltek az elengedésekre, így komoly baleset nem történt, kategórián belül viszont kőkemény csatát vívtak ami a közönségnek nagyon tetszett. A versenyt végül idő előtt, a 122. körben le kellett inteni eső miatt. A versenyt AJ Foyt nyerte 137 mérföld/órás áltag sebességgel Geoff Brabham előtt. A legjobb Silver Crown versenyző Mark Alderson lett, aki a 11. helyen ért célba.
Alderson a verseny után elmondta, hogy nagyszerű élmény volt az Indy Carok ellen versenyezni, de nem teljesen volt elégedett a körülményekkel.
„Csak négy napunk volt az autókat átalakítani a pályához. Több idő kellett volna és gyorsabbak lettünk volna.”
„Lehet, hogy nem úgy látszott de nagyon gyorsak voltunk mi is. 140 mérföldes átlagokat mentünk legtöbben ami elég ijesztő ezekkel az autókkal és az még ijesztőbb, amikor 30 mérfölddel gyorsabb autók száguldanak el melletted.”
„Az USAC nem kötelezett bennünket semmire, de a versenyzői eligazításon úgy döntöttünk, hogy nem fogunk a nagyobb autókkal harcolni. Ekkora tempókülönbségnél nagy balesetek alakulhatnak ki. Ha lett volna több időnk az autókkal azt hiszem tudtunk volna az IndyCarokkal is versenyezni, de szerintem így is jó munkát végeztünk. Egymás közt nagyot versenyeztünk és nem is lett komolyabb probléma a versenyen.”
A verseny a közönség tetszését is elnyerte. Ugyan a legtöbben úgy mentek ki a pályára, hogy nem tudták mi vár rájuk, mivel a Silver Crown csapatok meghívása egy késői döntés volt, de a többség üdvözölte, hogy orrmotoros autókat láthatott versenyezni, ami az Indy versenyzés csúcsidőszakát idézte. Többen kezdeményezték, hogy több hasonló verseny is legyen a jövőben, de ez nem valósult meg, mert ezután az USAC bajnoksága az Indy 500-ra és egy-két salak ovál versenyre redukálódott.
A verseny egy korszak végét is jelentette, mivel ez volt AJ Foyt utolsó, ma is rekordnak számító 67. győzelme.
A versenynek volt egy negatív utóélete is. Tom Sneva, Tom Bigelow, Dick Simon, Jim McElreath, Geoff Brabham, Roger Rager, és Dean Vetrock 60 napos eltiltást kapott a CART-tól mert részt vettek a versenyen a tiltás ellenére.
Eredmény:
Poz | Versenyző | # | Tulajdonos | Autó | Körök | Státusz |
---|---|---|---|---|---|---|
1
| A.J. Foyt |
14
| A.J. Foyt | March 81C 04/Cosworth |
122
|
célba ért
|
2
| Geoff Brabham |
50
| Josele Garza | Penske PC9/Cosworth |
122
|
célba ért
|
3
| Tom Bigelow |
56
| Richard Hammond | Penske PC7 006/Chevrolet |
122
|
célba ért
|
4
| George Snider |
84
| A.J. Foyt | Coyote 81 1/Cosworth |
121
|
célba ért
|
5
| Harry MacDonald |
45
| Sherman Armstrong | Lola T500B/Cosworth |
120
|
célba ért
|
6
| Billy Vukovich |
42
| Harry Schwartz | Watson/Offenhauser |
119
|
célba ért
|
7
| Jim McElreath |
23
| Shirley McElreath | Eagle/Offenhauser |
118
|
célba ért
|
8
| Roger Rager |
66
| Louis Seymour | Wildcat III/Chevrolet |
113
|
szárny
|
9
| Chip Mead |
49
| Frank Carlone | Eagle 8102/Cosworth |
106
|
felfüggesztés
|
10
| William Henderson |
71
| Tom Frantz | Eagle 72/Offenhauser |
105
|
célba ért
|
11
| Mark Alderson |
97
| Steve Enslow | D/Chevrolet |
104
|
célba ért
|
12
| Jack Hewitt |
58
| Radio Hospital | D/Chevrolet |
97
|
célba ért
|
13
| Smokey Snellbaker |
54
| Charles Lloyd | D/Chevrolet |
94
|
célba ért
|
14
| Steve Ball |
85
| Robert Gaby | Coyote 71/Chevrolet |
94
|
célba ért
|
15
| Bill Tyler |
57
| Lyle Roberts | D/Chevrolet |
88
|
célba ért
|
16
| Tom Sneva |
2
| Dan Cotter | March 81C 02/Cosworth |
79
|
váltó
|
17
| Vern Schuppan |
33
| Red Roof Inns | McLaren M24/Cosworth |
76
|
Olajnyomás
|
18
| Richard Hubbard |
26
| Shirley McElreath | Eagle/Chevrolet |
75
|
hengerfej
|
19
| Jeff Bloom |
11
| Cecilia Smith | D/Chevrolet |
73
|
hengerfej
|
20
| Dick Simon |
22
| Ralph Wilke | Watson/Cosworth |
66
|
célba ért
|
21
| Larry Rice |
28
| Lloyd Weaver | D/Chevrolet |
65
|
célba ért
|
22
| Dean Vetrock |
70
| Dean Vetrock | Eagle/Chevrolet |
57
|
üzemanyag
|
23
| Johnny Parsons |
43
| Sherman Armstrong | Armstrong SEA 1/Cosworth |
37
|
hűtő
|
24
| Paul Pitzer |
51
| GCQ Racing | D/Chevrolet |
27
|
felfüggesztés
|
25
| Jerry Sneva |
17
| Rolla Vollstedt | Vollstedt 77 14/Offenhauser |
24
|
Üzemanyag cella
|
26
| Salt Walther |
12
| Dan Cotter | Phoenix March/Cosworth |
21
|
gyújtás
|
27
| Gary Bettenhausen |
27
| Rolla Vollstedt | Vollstedt 73 13/Offenhauser |
16
|
olajnyomás
|
28
| Duke Cook |
25
| Michael Aberle | D/Chevrolet |
6
|
motor
|
29
| Jan Sneva |
98
| Agajanian-King | King PC7 9/Chevrolet |
4
|
motor
|
Forrás:Kavicságyblog és Speedsport
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)