2015. november 17., kedd

Nagy emberek ha találkoznak....


Egy fotó 1934-ből Hibbing,Minnesota.A versenyautóban a "Dirt Track királya" Gus Schrader aki cirka 700(!!!) IMCA big car futamon győzedelmeskedett és a 30-as években mindvégig ő viselte a koronát az 1941-es louisianai halálos balesetéig.Mellette egy fiatal színész és jó néhány futam bemondója,nem más mint a későbbi amerikai elnök Ronald Reagan!

2015. november 12., csütörtök

Troy Ruttman első futama Középnyugaton


Troy Ruttman 18 évesen(hamis születési anyakönyvi kivonattal) élete első AAA Középnyugati Sprint car bajnoki futamán 1949 május 22.-én Salem,IN-ban-amit meg is nyert!A versenyautója pedig egy 1936-ban Clyde Adams által épített Malloy-Offenhauser,amivel 1948 és 49-ben Agajanian néven versenyeztek Kaliforniában.Ezt a gépet 1952-ben Duane Carter vásárolta meg és versenyzett vele 1955-ig.Később URC sprint versenyeken volt látható 1969-ig.

2015. november 2., hétfő

Frank Burany

Frank Burany



Frank amikor 1915. augusztus 16.-án megszületett a Wisconsin állambeli Milwaukee-ban,szülei még friss lakosoknak számítottak.Édesapja Péter 1907-ben hagyta el Magyarországot,édesanyja Salamon Julianna pedig 1911-ben.Két fiútestvére volt:József és Henrik.

Frank Milwaukee déli részén a Bay View Középiskolában tanult,de a munka jobban érdekelte.Édesapja kovácsként dolgozott és Frank ekkor tanulta meg tőle a kitartást a munkában:"Amikor gyerek voltam nem kaptam meg minden dolgot,hanem meg kellett dolgoznom érte"-eleveníti fel a századik születésnapját ünneplő Frank Burany a vele készített online interjúban,majd folytatta:"Ellestem és megtanultam az Édesapám technikáit".Kitartó munkájának az eredménye,hogy a háború alatt két munkahelyen is alkalmazták.A lőszergyárban négyszeresét termeltette meg a vezetői képességei által,valamint a katonai tengeralattjárók hegesztését is rá bízták.Továbbá ha valaki a híres Hoover Gáton jár-megcsodálhatja a gát hűtőtornyát-hiszen a  Frank kétkezi munkáját dicséri.



A munka és az iskola mellett a sportra is koncentrált.A helyi Hungarian Tigers focicsapat kapitánya volt valamint kiváló úszó és vitorlásokkal is versenyzett.A vitorlázást egy baleset miatt abba kellett hagynia,de a foci sokáig nagy szerelme maradt.A csapat kapitányaként ismerte meg a feleségét Helent is aki egész életében mellette volt.1937-ben házasodtak össze.Hogy hogyan volt ilyen sikeres?A mottója csak ennyi volt:"Ha valaki meg tudja csinálni,akkor én is.Mindannyian emberek vagyunk".




Joe és Frank Burany

Az első találkozása a motoros versenysporttal egy olcsón vett motorkerékpár volt.Mivel teljesen használhatatlan volt,megbütykölte majd egy villamossal kelt versenyre-az anekdota szerint elesett és a vezető azt hitte,hogy a fiatal motoros a kerekek alatt szörnyethalt,de csak mosolygott.1935-ben pedig megismerkedett élete meghatározó versenysportjával:a midget(törpe) versenyautókkal.
Testvérével Joe-val építettek két B kategóriás midget versenyautót majd ezzel vágtak neki 1935 októberében a Milwaukee State Fair Park Coliseum P-K Racing Association heti midget versenyein-ahol olyan nevek mentek mint Tony Willman vagy Wally Zale.

1937-ben már a Knut motorkerékpáros cég Harley Davidson motoros midget versenyautóival versenyzett-és volt olyan hét amikor kilenc(!) versenyen indult,legalább két városban.A megfeszített tempó mellett egy tengely-meghajtót is tervezett a Harleyk számára(bár a háború miatt ez sohasem készült el.)Ez időtájt lett AAA midget versenyző-tehát a legmagasabb kategóriába lépett.


Frank 1940-ben a Riverview Stadiumban

A háború után 1946-tól versenyzett.1948. február 21.-én megnyerte a CARA(Chicago Auto Racing Association) 100 körös versenyét a Chicago Amphiteátrumban.Ez volt talán pályafutásának a csúcsa.A korszak legnagyobb versenyzőit győzte le.(A sors fintora,hogy később ezt az impozáns épületet éppen ő robbantotta fel 2002 szeptemberére,hogy egy még impozánsabbat húzzanak föl helyette).1950-ben megnyerte az AAA Chicago-Mississippi Valley bajnokságot.Egy másik anekdota szerint néhány versenyen rágógumikat fújogatott verseny közben a közönség szórakoztatása céljából és így lett a beceneve "Bubble"Burany!


1948 februárban a nagy győzelme után


A big car autóversenyzés nem igazán érdekelte hiszen mint mondta "nem profitált annyira" az ő számára.Soha nem is indult sprint car versenyen,hanem csak néhány Indy car futamra nevezett.Mint rutinos pilóta érkezett a milwaukee két éve rutinos csapattulajdonossal Bill Schoof-al a messzi déli texasi Arlington Downs lóversenypályára-ami az az évi Indycar első bajnoki futama volt.Itt lehetett bizonyítani az újoncoknak,hogy érdemesek májusban az Indy 500 kvalifikációján részt venni.Élete első futamán a tizenegy indulóból az ötödik lett és ötszáz dollárt keresett ezzel,valamint részt vehetett egy hónap múlva a kvalin.


Első Indycar versenyén 1949-ben az texasi Arlington Downs-ban

A keresztség az Indy 500-on viszonylag jól sikerült,hiszen meggyőzte a sportbírókat,hogy részt vehessen a kvalifikációkon.Sajnos tizenegy nappal a nagy futam előtt Schoof gépét rommá törte  egy szélroham által 110 mérföldes sebességnél.Sajnos bordatörés és agyrázkódás lett a vége,valamint távolmaradás a futamtól.Viszont május 29.-én Kokomóban megnyerte az AAA nemzeti futamot.A lényeg,hogy egy midget versenyző egy szezon alatt ekkoriban cirka 20-30 ezer(!!!) dollárt össze tudott gyűjteni.Az összetört Schoof versenyautót aztán 1950 júniusára összeeszkábálták egy Kurtiss 2000 géppel keresztezve majd ezzel próbálkozott ismét Frank az időmérőn a Milwaukee Indy versenyen.Sajnos a két helyi hős-Burany és Myron Fohr is- "elvérzett" az kvalifikáción.Két héttel később Frank logó orral DuQuoin-ban keresett munkát a boxban és ekkor kapta meg Andy Dunlop 1935-ös(!!!) sprint gépét.A selejtezőn ismét kiesett,de mivel a futam 200 körös volt-így még négy pilótát elengedtek.Végül a tizedik helyre sorolták-éppen megelőzve a Schoof cserés Ray Kneppert.1951-ben is volt egy gyenge próbálkozása egy hasonló házi készítésű Stevens-féle Offenhauserrel,de messze elmaradt a rajtolók idejétől.


1949 Indy 500 és a rommá tört Schoof


A hivatalos Indy 500 profil fotózkodás 1949-ben

Az örök szerelem viszont megmaradt-a midget versenyzés.1966-ig teljes szezonos pilóta maradt az AAA/USAC Nemzeti Midget bajnokságban-ahol összesen tizenkettő nagyszerű győzelmet aratott,továbbá 1948 és 1963 közt mindig top 20-as pilóta maradt.1951-ben részt vett a rangos Carrera Panamericana,mexikói stock car versenyen.Sajnos Chryler Saratogájával nem ért el eredményt. 1968-ban visszavonult az aktív versenyzéstől,majd 1972-ben néhány futamra visszatért.1990-ben 75 évesen a Milwaukee Arénában ment néhány demó kört és csak hét tizeddel maradt el az akkori leggyorsabb köridőktől.


1966-ban 

Visszavonulása után a helyi TV a WTMJ közlekedési riportere lett egy helikopterrel-egészen a 90-es évekig itt dolgozott.Továbbá a helyi pirotechnikai részleg vezetője is volt.Több évtizeden keresztül a nagyobb Milwaukee és Chicago-i tűzijátékok felelőse volt.


TV riporterként...háromszor kényszerült kényszerleszállásra-mindannyiszor sérülés nélkül!

2003-ban a Nemzeti Midget Hall of Fame örökös tagja lett,valamint tagja lett annak a társaságnak,amelyik beválasztotta a "Minden Idők legjobb 24 midget versenyzője" közé.Mondjuk ki bátran: egy magyar  tagja is van minden idők 24 legjobb midget versenyzői közt!!!


2005-ben egy régi jó barát-Fred Tomshe-midget gépével

Feleségével helen Burannyal 75 évig voltak házasok.Helen 2012 májusában hagyta itt férjét 95 évesen.Télen Floridában éltek,nyáron pedig Milwaukee-ban.Egyetlen gyermekük Richard aki villanyszerelőként dolgozik Milwaukeeban.Frank jelenleg Elm Grove-ban él egy idősek otthonában.Alkalomadtán eljár az Indy 500 futamokra.


2014-ben még tanította a fiatalságot 99 évesen! :)

Beszélgetésünk végén megkérdeztem,mit gondol a 100. születésnapjáról?Annyit mondott:"Ez is csak egy nap,mint a többi".Amikor azt kérdeztem:Változtatna-e valamin?Jókedvűen csak annyit tett hozzá:"Nem, én nem változtatnék semmin. Minden, ami az életemben volt a színpad és  a tanulás. Minden dolog, amit tettem adott nekem egy esélyt, hogy megismerjek ezt vagy azt, amit én még nem ismertem. "Frank az ég felé nézett, és arra a következtetésre jutott, "Végtére is, a nagyfiú a felelős." És hogy ő hálás ezért.


 Frank napjainkban Elm Groveban

Köszönet Dick Buranynak a riportért!

A cikk után néhány hónappal -2016. május 22.-én-jött a hír,hogy Frank Burany a 100. születésnapja után fél évvel itthagyta az árnyékvilágot.Emléke örökké élni fog!




2015. augusztus 23., vasárnap

1981 Van Scoy Diamond Mines 500

Az 1981-es 500 mérföldes Pocono-i verseny az Indy versenyzés utóbbi évtizedeinek egyik legkülönlegesebb versenye volt. Ekkoriban az USAC-CART háború az első felvonásának a végéhez közeledett és ennek egyik következménye volt ez a furcsa verseny.




Először egy rövid történelmi áttekintés, hogy tisztában legyünk a korabeli állapotokkal.1979-ben a CART kiszakadt az USAC fennhatósága alól és egy szakadás szériát indított. Az USAC válaszul kitiltotta a CART-os csapatokat az Indy 500-ról, de egy bírósági ítálet következtében mégis engedték őket rajthoz állni. Ebben az évben párhuzamosan futott két Indy sorozat.


1980-ban is úgy tűnt, hogy folytatódik a megosztottság ám végül az utolsó utáni pillanatban sikerült megegyezni, hogy a bajnokságot közös felügyelet alatt indítják Championship Racing League néven. Ennek az összeborulásnak több verseny is áldozatul esett, emiatt több pálya is megorrolt az USAC-re, mivel főleg az általuk tervezett versenyeket kellett beáldozni a közös bajnokság érdekében.

Öt futam után az USAC és a CART ismét összekülönbözött, aminek következtében az USAC kihátrált a közös bajnokságból.





1981-re már az USAC nem is írt ki hagyományos bajnokságot. A bajnoki szezonjuk a 1981-es Indy 500-al kezdődött és az 1982-es Indy 500-al ért véget. A két nagy verseny közötti egyetlen burkolt pályás verseny a Pocono 500 és három salak oválos verseny alkotta az 1981-1982-es bajnokságot.

Az 1979-es bírósági ítélet után az USAC nem tiltotta a CART-osoknak, hogy elinduljanak a versenyeiken, a CART viszont megtiltotta a csapatoknak, hogy induljanak USAC versenyeken az Indy 500-on kívül. Ennek következménye volt, hogy az 1981-es Pocono-i versenyre nem tudott az USAC elég indulót kiállítani, ezért Silver Crown autókkal töltötték fel a mezőnyt. Összesen 29 versenyző vágott neki az 500 mérföldes futamnak. Természetesen a két kategóriát külön értékelték a saját bajnokságaikban.

A verseny előtt sokan aggódtak amiatt, hogy a Silver Crown autókat nem sikerült kellő képen felkészíteni a versenyre, lévén az utolsó pillanatban szóltak nekik, hogy indulni kéne, és az edzéseket és az időmérőt is törölni kellett az eső miatt.



A versenyen be is igazolódtak azok a félelmek, hogy a Silver Crown autók nem tudtak igazán versenybe szállni a jóval gyorsabb Indy carok ellen, de a pályán izgalmas akciók alakultak ki. A lassabb Silver Crown autók a belső íven maradtak többnyire, szabadon hagyva a külső ívet az Indy Caroknak. A versenyzők nagyon odafigyeltek az elengedésekre, így komoly baleset nem történt, kategórián belül viszont kőkemény csatát vívtak ami a közönségnek nagyon tetszett. A versenyt végül idő előtt, a 122. körben le kellett inteni eső miatt. A versenyt AJ Foyt nyerte 137 mérföld/órás áltag sebességgel Geoff Brabham előtt. A legjobb Silver Crown versenyző Mark Alderson lett, aki a 11. helyen ért célba.


Alderson a verseny után elmondta, hogy nagyszerű élmény volt az Indy Carok ellen versenyezni, de nem teljesen volt elégedett a körülményekkel.

„Csak négy napunk volt az autókat átalakítani a pályához. Több idő kellett volna és gyorsabbak lettünk volna.”




„Lehet, hogy nem úgy látszott de nagyon gyorsak voltunk mi is. 140 mérföldes átlagokat mentünk legtöbben ami elég ijesztő ezekkel az autókkal és az még ijesztőbb, amikor 30 mérfölddel gyorsabb autók száguldanak el melletted.”

„Az USAC nem kötelezett bennünket semmire, de a versenyzői eligazításon úgy döntöttünk, hogy nem fogunk a nagyobb autókkal harcolni. Ekkora tempókülönbségnél nagy balesetek alakulhatnak ki. Ha lett volna több időnk az autókkal azt hiszem tudtunk volna az IndyCarokkal is versenyezni, de szerintem így is jó munkát végeztünk. Egymás közt nagyot versenyeztünk és nem is lett komolyabb probléma a versenyen.”





A verseny a közönség tetszését is elnyerte. Ugyan a legtöbben úgy mentek ki a pályára, hogy nem tudták mi vár rájuk, mivel a Silver Crown csapatok meghívása egy késői döntés volt, de a többség üdvözölte, hogy orrmotoros autókat láthatott versenyezni, ami az Indy versenyzés csúcsidőszakát idézte. Többen kezdeményezték, hogy több hasonló verseny is legyen a jövőben, de ez nem valósult meg, mert ezután az USAC bajnoksága az Indy 500-ra és egy-két salak ovál versenyre redukálódott.

A verseny egy korszak végét is jelentette, mivel ez volt AJ Foyt utolsó, ma is rekordnak számító 67. győzelme.

A versenynek volt egy negatív utóélete is. Tom Sneva, Tom Bigelow, Dick Simon, Jim McElreath, Geoff Brabham, Roger Rager, és Dean Vetrock 60 napos eltiltást kapott a CART-tól mert részt vettek a versenyen a tiltás ellenére.

Eredmény:

PozVersenyző#TulajdonosAutóKörökStátusz
 A.J. Foyt 
 14 
 A.J. Foyt  March 81C 04/Cosworth 
122 
 célba ért 
 Geoff Brabham 
 50 
 Josele Garza  Penske PC9/Cosworth 
122 
  célba ért 
 Tom Bigelow 
 56 
 Richard Hammond  Penske PC7 006/Chevrolet 
122 
  célba ért 
 George Snider 
 84 
 A.J. Foyt  Coyote 81 1/Cosworth 
121 
  célba ért 
 Harry MacDonald 
 45 
 Sherman Armstrong  Lola T500B/Cosworth 
120 
 célba ért 
 Billy Vukovich 
 42 
 Harry Schwartz  Watson/Offenhauser 
119 
  célba ért 
 Jim McElreath 
 23 
 Shirley McElreath  Eagle/Offenhauser 
118 
 célba ért 
 Roger Rager 
 66 
 Louis Seymour  Wildcat III/Chevrolet 
113 
szárny
 Chip Mead 
 49 
 Frank Carlone  Eagle 8102/Cosworth 
106 
felfüggesztés
10 
 William Henderson 
 71 
 Tom Frantz  Eagle 72/Offenhauser 
105 
  célba ért
11 
 Mark Alderson 
 97 
 Steve Enslow  D/Chevrolet 
104 
  célba ért
12 
 Jack Hewitt 
 58 
 Radio Hospital  D/Chevrolet 
97 
  célba ért
13 
 Smokey Snellbaker 
 54 
 Charles Lloyd  D/Chevrolet 
94 
  célba ért
14 
 Steve Ball 
 85 
 Robert Gaby  Coyote 71/Chevrolet 
94 
  célba ért
15 
 Bill Tyler 
 57 
 Lyle Roberts  D/Chevrolet 
88 
  célba ért
16 
 Tom Sneva 
 2 
 Dan Cotter  March 81C 02/Cosworth 
79 
váltó
17 
 Vern Schuppan 
 33 
 Red Roof Inns  McLaren M24/Cosworth 
76 
Olajnyomás
18 
 Richard Hubbard 
 26 
 Shirley McElreath  Eagle/Chevrolet 
75 
 hengerfej
19 
 Jeff Bloom 
 11 
 Cecilia Smith  D/Chevrolet 
73 
 hengerfej
20 
 Dick Simon 
 22 
 Ralph Wilke  Watson/Cosworth 
66 
  célba ért
21 
 Larry Rice 
 28 
 Lloyd Weaver  D/Chevrolet 
65 
  célba ért
22 
 Dean Vetrock 
 70 
 Dean Vetrock  Eagle/Chevrolet 
57 
 üzemanyag 
23 
 Johnny Parsons 
 43 
 Sherman Armstrong  Armstrong SEA 1/Cosworth 
37 
hűtő
24 
 Paul Pitzer 
 51 
 GCQ Racing  D/Chevrolet 
27 
felfüggesztés
25 
 Jerry Sneva 
 17 
 Rolla Vollstedt  Vollstedt 77 14/Offenhauser 
24 
Üzemanyag cella
26 
 Salt Walther 
 12 
 Dan Cotter  Phoenix March/Cosworth 
21 
gyújtás
27 
 Gary Bettenhausen 
 27 
 Rolla Vollstedt  Vollstedt 73 13/Offenhauser 
16 
olajnyomás 
28 
 Duke Cook 
 25 
 Michael Aberle  D/Chevrolet 
motor
29 
 Jan Sneva 
 98 
 Agajanian-King  King PC7 9/Chevrolet 
motor



Forrás:Kavicságyblog és Speedsport