Sam Greco

 

Samuel Joseph Greco 1905. január 14.-én született a pennsylvaniai Scranton városában.

1927-től versenyzett a helyi dirt track pályákon és több győzelmet is szerzett. 1929-ben egy 1923-as Millerrel nevezett az Indianapolis 500-ra, de az előselejzetőkön kiesett.

1928 elején egy nagyobb balesetet szenvedett amikor Floridába tartott versenyre. 1930-ben ismét nevezett az Indianapolis 500-ra a saját építésű Scranton Special versenyautójával, de ismét lassúnak bizonyult. 1932-ben évben sem adta fel, egy barátja által felkészített Stutz motoros Samcliff Speciállal(Sam Greco és Clifford Thomas) ismét nevezett, de sikertelenül.

1930 végén több tragédia is történt vele. Augusztus végén egy fiatal támogatottja-Charles Price- egy teszten Greco versenyautójával bukott és életét vesztette, majd október elején Greco törte össze magát egy helyi versenyen.

1935-ben a nagy midget boom idején az elsők között építettett egy midget versenyautót, de ekkor már New York államban élt.

A háború után ismét visszatért a nagyok közé, miután épített egy Cragar és egy Hal motoros big car versenyautót. 1947-ben ismét nevezett az Indianapolis 500-ra a Hal motoros versenyautójával, ami aztán a garázsban maradt. 1948-ig versenyzett sprint car szériában.

1982 november 13.-án hunyt el a New York állambeli Wantagh városában.

Poison Lil

Poison Lil

1932 augusztusában a kész Poison Lil és Petillo

A nyugati part egyik leghíresebb versenyautója kerül bemutatásra.
1932-ben Myron Stevens alkotta meg a karosszériát Art Sparks és Paul Weirick számára.
A versenyautó beceneve: Poison Lil pedig Sparkék legnagyobb riválisának - Ernie Triplett- feleségének a nevéből adódott.Ő Lilian Triplett volt,aki 1934-ben halt meg.
A versenyautó kezdetben 239 köbhüvelyk(3.92 liter) Sparks-Miller motorral volt szerelve,majd az első középnyugati bajnokságban szerepelve 269 köbhüvelyk(4.4 liter),1940-től pedig a regurális 220 köbhüvelykes(3.6 liter) Miller dobogott benne.1948-ban pedig 171 köbhüvelyk(2.8 liter) Offenhauser motor.

A nyugati parti (Pacific) bajnokságban 1932 júliusában Mel McKee-vel a volánnál mutatkozott be a Legion Ascot versenypályán. Kelly Petillo az év augusztus és októbere között versenyzett a masinával majd Bill Cummings egészen 1933 áprilisáig.Aztán Art Boyce egy futamon,majd a kormánykereket Al Gordon forgatta 1934 szeptemberéig,majd ismét Petillo terelgette a gépet egészen 1935 februárjáig.

Al Gordon 1934-ben

Az utolsó nyugati parti versenyeken pilótája pedig Rex Mays volt 1936 márciusáig-a tragikus végjátékig.
1936 tavaszán Sparks és Weirick útjai szétváltak,de az együtt töltött évek alatt 1931 és 1933 között, valamint 1935 és 1936-ban mint csapatbajnokok voltak,1935-ben pedig Mays révén az egyéni bajnoki korona is az övék volt, miközben Mays tizenkettő(!!!) egymást követő versenyt nyert meg.
Weirick tovább versenyeztette Poison Lil-t a Középnyugati bajnokságban,valamint alkalomadtán a Keleti parton is.

Főleg Rex Mays terelgette a versenyautót,néha Jimmy Snyder is.1936,1937 és 1938 bajnoka ugyancsak Mays lett ezzel a csodával.1936-ban Gosehenban,1937-ben Clevelandban majd Milwaukeeban sem talált legyőzőre Mays és a Poison Lil.
1940 júniusától egészen 1946 júniusáig Duke Nalon lett a versenyautó ura,de egyszer Spider Webb is versenyzett vele.1941-ben Duke Nalon a Keleti part bajnoka a géppel.1940-ben és 1941-ben a Langhorne-i Nemzeti bajnoki futamot Nalon a Poison Lil-el nyerte meg.

Duke Nalon

1946 júliusától,a tragikus atlantai futamig George Robson versenyzett vele,majd 1947 júliusáig George testvére Hal Robsoné volt a kormány.
1948 májusáig Walt Ader,Paul Russo és ismét Nalon felváltva versenyeztek ezzel a remek kis géppel.A továbbiakban Mel Hansené volt a főszerep. Hansen a hatodik helyen végzett a pontversenyben a nyugati parton. Walt Ader aratta az utolsó győzelmet Atlantában az 1947-es Nemzeti bajnoki futamon.
1949 szeptemberében a Springfield 100-on Emil Andres sikertelenül próbálkozott az indulók közé jutni és ezután a fiaskó után Paul Weirick eladta a gépét Kaliforniába.
Joe Gemsa még pár évet elnyüstölte a gépet helyi alsóbb kategóriákban és a 80-as évekig a tulajdonában is volt a gép.

Ha a statisztikák nem csalnak a Poison Lil összesen legalább 200 futamon győzedelmeskedett az évek folyamán,melyekből legalább 85 AAA győzelem volt, és ebből is hét Nemzeti bajnoki futamgyőzelem(Indycar) valamint összesen 10 bajnoki cím.