Az 1981-es 500 mérföldes Pocono-i verseny az Indy versenyzés utóbbi évtizedeinek egyik legkülönlegesebb versenye volt. Ekkoriban az USAC-CART háború az első felvonásának a végéhez közeledett és ennek egyik következménye volt ez a furcsa verseny.
Először egy rövid történelmi áttekintés, hogy tisztában legyünk a korabeli állapotokkal.1979-ben a CART kiszakadt az USAC fennhatósága alól és egy szakadás szériát indított. Az USAC válaszul kitiltotta a CART-os csapatokat az Indy 500-ról, de egy bírósági ítálet következtében mégis engedték őket rajthoz állni. Ebben az évben párhuzamosan futott két Indy sorozat.
1980-ban is úgy tűnt, hogy folytatódik a megosztottság ám végül az utolsó utáni pillanatban sikerült megegyezni, hogy a bajnokságot közös felügyelet alatt indítják Championship Racing League néven. Ennek az összeborulásnak több verseny is áldozatul esett, emiatt több pálya is megorrolt az USAC-re, mivel főleg az általuk tervezett versenyeket kellett beáldozni a közös bajnokság érdekében.
Öt futam után az USAC és a CART ismét összekülönbözött, aminek következtében az USAC kihátrált a közös bajnokságból.
1981-re már az USAC nem is írt ki hagyományos bajnokságot. A bajnoki szezonjuk a 1981-es Indy 500-al kezdődött és az 1982-es Indy 500-al ért véget. A két nagy verseny közötti egyetlen burkolt pályás verseny a Pocono 500 és három salak oválos verseny alkotta az 1981-1982-es bajnokságot.
Az 1979-es bírósági ítélet után az USAC nem tiltotta a CART-osoknak, hogy elinduljanak a versenyeiken, a CART viszont megtiltotta a csapatoknak, hogy induljanak USAC versenyeken az Indy 500-on kívül. Ennek következménye volt, hogy az 1981-es Pocono-i versenyre nem tudott az USAC elég indulót kiállítani, ezért Silver Crown autókkal töltötték fel a mezőnyt. Összesen 29 versenyző vágott neki az 500 mérföldes futamnak. Természetesen a két kategóriát külön értékelték a saját bajnokságaikban.
A verseny előtt sokan aggódtak amiatt, hogy a Silver Crown autókat nem sikerült kellő képen felkészíteni a versenyre, lévén az utolsó pillanatban szóltak nekik, hogy indulni kéne, és az edzéseket és az időmérőt is törölni kellett az eső miatt.
A versenyen be is igazolódtak azok a félelmek, hogy a Silver Crown autók nem tudtak igazán versenybe szállni a jóval gyorsabb Indy carok ellen, de a pályán izgalmas akciók alakultak ki. A lassabb Silver Crown autók a belső íven maradtak többnyire, szabadon hagyva a külső ívet az Indy Caroknak. A versenyzők nagyon odafigyeltek az elengedésekre, így komoly baleset nem történt, kategórián belül viszont kőkemény csatát vívtak ami a közönségnek nagyon tetszett. A versenyt végül idő előtt, a 122. körben le kellett inteni eső miatt. A versenyt AJ Foyt nyerte 137 mérföld/órás áltag sebességgel Geoff Brabham előtt. A legjobb Silver Crown versenyző Mark Alderson lett, aki a 11. helyen ért célba.
Alderson a verseny után elmondta, hogy nagyszerű élmény volt az Indy Carok ellen versenyezni, de nem teljesen volt elégedett a körülményekkel.
„Csak négy napunk volt az autókat átalakítani a pályához. Több idő kellett volna és gyorsabbak lettünk volna.”
„Lehet, hogy nem úgy látszott de nagyon gyorsak voltunk mi is. 140 mérföldes átlagokat mentünk legtöbben ami elég ijesztő ezekkel az autókkal és az még ijesztőbb, amikor 30 mérfölddel gyorsabb autók száguldanak el melletted.”
„Az USAC nem kötelezett bennünket semmire, de a versenyzői eligazításon úgy döntöttünk, hogy nem fogunk a nagyobb autókkal harcolni. Ekkora tempókülönbségnél nagy balesetek alakulhatnak ki. Ha lett volna több időnk az autókkal azt hiszem tudtunk volna az IndyCarokkal is versenyezni, de szerintem így is jó munkát végeztünk. Egymás közt nagyot versenyeztünk és nem is lett komolyabb probléma a versenyen.”
A verseny a közönség tetszését is elnyerte. Ugyan a legtöbben úgy mentek ki a pályára, hogy nem tudták mi vár rájuk, mivel a Silver Crown csapatok meghívása egy késői döntés volt, de a többség üdvözölte, hogy orrmotoros autókat láthatott versenyezni, ami az Indy versenyzés csúcsidőszakát idézte. Többen kezdeményezték, hogy több hasonló verseny is legyen a jövőben, de ez nem valósult meg, mert ezután az USAC bajnoksága az Indy 500-ra és egy-két salak ovál versenyre redukálódott.
A verseny egy korszak végét is jelentette, mivel ez volt AJ Foyt utolsó, ma is rekordnak számító 67. győzelme.
A versenynek volt egy negatív utóélete is. Tom Sneva, Tom Bigelow, Dick Simon, Jim McElreath, Geoff Brabham, Roger Rager, és Dean Vetrock 60 napos eltiltást kapott a CART-tól mert részt vettek a versenyen a tiltás ellenére.
Eredmény:
Forrás:Kavicságyblog és Speedsport
Először egy rövid történelmi áttekintés, hogy tisztában legyünk a korabeli állapotokkal.1979-ben a CART kiszakadt az USAC fennhatósága alól és egy szakadás szériát indított. Az USAC válaszul kitiltotta a CART-os csapatokat az Indy 500-ról, de egy bírósági ítálet következtében mégis engedték őket rajthoz állni. Ebben az évben párhuzamosan futott két Indy sorozat.
1980-ban is úgy tűnt, hogy folytatódik a megosztottság ám végül az utolsó utáni pillanatban sikerült megegyezni, hogy a bajnokságot közös felügyelet alatt indítják Championship Racing League néven. Ennek az összeborulásnak több verseny is áldozatul esett, emiatt több pálya is megorrolt az USAC-re, mivel főleg az általuk tervezett versenyeket kellett beáldozni a közös bajnokság érdekében.
Öt futam után az USAC és a CART ismét összekülönbözött, aminek következtében az USAC kihátrált a közös bajnokságból.
1981-re már az USAC nem is írt ki hagyományos bajnokságot. A bajnoki szezonjuk a 1981-es Indy 500-al kezdődött és az 1982-es Indy 500-al ért véget. A két nagy verseny közötti egyetlen burkolt pályás verseny a Pocono 500 és három salak oválos verseny alkotta az 1981-1982-es bajnokságot.
Az 1979-es bírósági ítélet után az USAC nem tiltotta a CART-osoknak, hogy elinduljanak a versenyeiken, a CART viszont megtiltotta a csapatoknak, hogy induljanak USAC versenyeken az Indy 500-on kívül. Ennek következménye volt, hogy az 1981-es Pocono-i versenyre nem tudott az USAC elég indulót kiállítani, ezért Silver Crown autókkal töltötték fel a mezőnyt. Összesen 29 versenyző vágott neki az 500 mérföldes futamnak. Természetesen a két kategóriát külön értékelték a saját bajnokságaikban.
A verseny előtt sokan aggódtak amiatt, hogy a Silver Crown autókat nem sikerült kellő képen felkészíteni a versenyre, lévén az utolsó pillanatban szóltak nekik, hogy indulni kéne, és az edzéseket és az időmérőt is törölni kellett az eső miatt.
A versenyen be is igazolódtak azok a félelmek, hogy a Silver Crown autók nem tudtak igazán versenybe szállni a jóval gyorsabb Indy carok ellen, de a pályán izgalmas akciók alakultak ki. A lassabb Silver Crown autók a belső íven maradtak többnyire, szabadon hagyva a külső ívet az Indy Caroknak. A versenyzők nagyon odafigyeltek az elengedésekre, így komoly baleset nem történt, kategórián belül viszont kőkemény csatát vívtak ami a közönségnek nagyon tetszett. A versenyt végül idő előtt, a 122. körben le kellett inteni eső miatt. A versenyt AJ Foyt nyerte 137 mérföld/órás áltag sebességgel Geoff Brabham előtt. A legjobb Silver Crown versenyző Mark Alderson lett, aki a 11. helyen ért célba.
Alderson a verseny után elmondta, hogy nagyszerű élmény volt az Indy Carok ellen versenyezni, de nem teljesen volt elégedett a körülményekkel.
„Csak négy napunk volt az autókat átalakítani a pályához. Több idő kellett volna és gyorsabbak lettünk volna.”
„Lehet, hogy nem úgy látszott de nagyon gyorsak voltunk mi is. 140 mérföldes átlagokat mentünk legtöbben ami elég ijesztő ezekkel az autókkal és az még ijesztőbb, amikor 30 mérfölddel gyorsabb autók száguldanak el melletted.”
„Az USAC nem kötelezett bennünket semmire, de a versenyzői eligazításon úgy döntöttünk, hogy nem fogunk a nagyobb autókkal harcolni. Ekkora tempókülönbségnél nagy balesetek alakulhatnak ki. Ha lett volna több időnk az autókkal azt hiszem tudtunk volna az IndyCarokkal is versenyezni, de szerintem így is jó munkát végeztünk. Egymás közt nagyot versenyeztünk és nem is lett komolyabb probléma a versenyen.”
A verseny a közönség tetszését is elnyerte. Ugyan a legtöbben úgy mentek ki a pályára, hogy nem tudták mi vár rájuk, mivel a Silver Crown csapatok meghívása egy késői döntés volt, de a többség üdvözölte, hogy orrmotoros autókat láthatott versenyezni, ami az Indy versenyzés csúcsidőszakát idézte. Többen kezdeményezték, hogy több hasonló verseny is legyen a jövőben, de ez nem valósult meg, mert ezután az USAC bajnoksága az Indy 500-ra és egy-két salak ovál versenyre redukálódott.
A verseny egy korszak végét is jelentette, mivel ez volt AJ Foyt utolsó, ma is rekordnak számító 67. győzelme.
A versenynek volt egy negatív utóélete is. Tom Sneva, Tom Bigelow, Dick Simon, Jim McElreath, Geoff Brabham, Roger Rager, és Dean Vetrock 60 napos eltiltást kapott a CART-tól mert részt vettek a versenyen a tiltás ellenére.
Eredmény:
| Poz | Versenyző | # | Tulajdonos | Autó | Körök | Státusz |
|---|---|---|---|---|---|---|
1
| A.J. Foyt |
14
| A.J. Foyt | March 81C 04/Cosworth |
122
|
célba ért
|
2
| Geoff Brabham |
50
| Josele Garza | Penske PC9/Cosworth |
122
|
célba ért
|
3
| Tom Bigelow |
56
| Richard Hammond | Penske PC7 006/Chevrolet |
122
|
célba ért
|
4
| George Snider |
84
| A.J. Foyt | Coyote 81 1/Cosworth |
121
|
célba ért
|
5
| Harry MacDonald |
45
| Sherman Armstrong | Lola T500B/Cosworth |
120
|
célba ért
|
6
| Billy Vukovich |
42
| Harry Schwartz | Watson/Offenhauser |
119
|
célba ért
|
7
| Jim McElreath |
23
| Shirley McElreath | Eagle/Offenhauser |
118
|
célba ért
|
8
| Roger Rager |
66
| Louis Seymour | Wildcat III/Chevrolet |
113
|
szárny
|
9
| Chip Mead |
49
| Frank Carlone | Eagle 8102/Cosworth |
106
|
felfüggesztés
|
10
| William Henderson |
71
| Tom Frantz | Eagle 72/Offenhauser |
105
|
célba ért
|
11
| Mark Alderson |
97
| Steve Enslow | D/Chevrolet |
104
|
célba ért
|
12
| Jack Hewitt |
58
| Radio Hospital | D/Chevrolet |
97
|
célba ért
|
13
| Smokey Snellbaker |
54
| Charles Lloyd | D/Chevrolet |
94
|
célba ért
|
14
| Steve Ball |
85
| Robert Gaby | Coyote 71/Chevrolet |
94
|
célba ért
|
15
| Bill Tyler |
57
| Lyle Roberts | D/Chevrolet |
88
|
célba ért
|
16
| Tom Sneva |
2
| Dan Cotter | March 81C 02/Cosworth |
79
|
váltó
|
17
| Vern Schuppan |
33
| Red Roof Inns | McLaren M24/Cosworth |
76
|
Olajnyomás
|
18
| Richard Hubbard |
26
| Shirley McElreath | Eagle/Chevrolet |
75
|
hengerfej
|
19
| Jeff Bloom |
11
| Cecilia Smith | D/Chevrolet |
73
|
hengerfej
|
20
| Dick Simon |
22
| Ralph Wilke | Watson/Cosworth |
66
|
célba ért
|
21
| Larry Rice |
28
| Lloyd Weaver | D/Chevrolet |
65
|
célba ért
|
22
| Dean Vetrock |
70
| Dean Vetrock | Eagle/Chevrolet |
57
|
üzemanyag
|
23
| Johnny Parsons |
43
| Sherman Armstrong | Armstrong SEA 1/Cosworth |
37
|
hűtő
|
24
| Paul Pitzer |
51
| GCQ Racing | D/Chevrolet |
27
|
felfüggesztés
|
25
| Jerry Sneva |
17
| Rolla Vollstedt | Vollstedt 77 14/Offenhauser |
24
|
Üzemanyag cella
|
26
| Salt Walther |
12
| Dan Cotter | Phoenix March/Cosworth |
21
|
gyújtás
|
27
| Gary Bettenhausen |
27
| Rolla Vollstedt | Vollstedt 73 13/Offenhauser |
16
|
olajnyomás
|
28
| Duke Cook |
25
| Michael Aberle | D/Chevrolet |
6
|
motor
|
29
| Jan Sneva |
98
| Agajanian-King | King PC7 9/Chevrolet |
4
|
motor
|
Forrás:Kavicságyblog és Speedsport
